Jn 14,1-14

• Utolsó vacsora. Jézus beszélt arról, hogy elárulják, hogy megtagadják, de beszélt az „új parancsolatról” is.

  • Arra, hogy „megtagadsz engem”, tiltakozott Péter és a többi tanítvány is. Nyugtalanok. Ezért mondja Jézus: „ne nyugtalankodjék a ti szívetek”.

  • „Higgyetek Istenben és higgyetek énbennem” – ne magatokban. A tanítványok nem hősök, de most nem is arra van szükség. Végig kell nézniük hittel azt, ami Jézussal történni fog – sőt amit Jézus tesz.

• Mit tesz Jézus? Elmegy és helyet készít nekünk. Nem azt mondja el, amit úgyis látni fognak („elfogják, megostorozzák, megölik” – erről már beszélt korábban), hanem azt, ami ennek az értelme és célja, mert ez nem látható, ezt hinnünk kell.

  • A helykészítés nem azt jelenti, hogy Jézus most fent van az Atyánál, és ott előkészít valamit, hanem a keresztet. A „sok lakóhely” már megvan (megvolt nagypéntek előtt is) az Atyánál, de a kereszten készíti el azt, hogy ez nekünk legyen hely (hogy nekünk ott helyünk legyen).

  • A hely készen van nekünk, és Jézus maga fog oda elvinni („magához vesz”). Az azóta eltelt 2000 évben azt munkálja, hogy mi is készen legyünk, hogy oda vihessen.

• Jézus az Atyához megy, még ha előbb el kell is szenvednie a keresztet és a kárhozatot. Ő tudta a maga útját: „ezt kell elszenvednie a Krisztusnak és így menni be az ő dicsőségébe” – de ezt még a feltámadása után is Ő magyarázza el, a tanítványok maguktól nem jönnek rá.

  • Tamás sem érti: „nem tudjuk, hová mégy, honnan tudnánk az utat?”.

  • „Én vagyok az út” – mi is az Atyához megyünk, arra, amerre Jézus megy, az Ő szenvedésén, halálán át. Hinnünk kell Őbenne, hogy a halálon át az Atyához megy.

  • „Én vagyok az igazság” – nem az az igazság, amit a főpapok kimondanak róla, hanem Ő maga. Később is hallhatunk hazugságokat Jézusról vagy a követendő útról, de Ő maga az igazság.

  • „Én vagyok az élet” – akkor is, ha meghal.

  • Három állítás, amiben hinni kell. „Higgyetek énbennem”, ne annak higgyetek, amit láttok. – Ez Jézus: saját mindennél nagyobb szenvedése előtt az a legfőbb gondja, hogy a tanítványait erősítse (felkészítse, hogy ne veszítsék el a bizalmukat).

• Most van (lesz) a fordulópont: 7. v.: a tanítványok eddig nem ismerték Jézust és az Atyát, de „mostantól fogva” ismerik.

  • Fülöp kérdéséből kiderül, hogy még nem ismeri igazán Jézust.

• Abból fogják igazán megismerni, amit tesz – ami „történik vele”, abban Ő cselekszik. „Magukért a cselekedetekért higgyetek.”

  • Jézus szenvedése és halála: Gecsemáné, kihallgatás, kínzás, kereszt – ezek Jézus cselekedetei.

  • Péter bűnbánata – ez is Jézus cselekedete. Hasonlóképpen a saját állhatatlanságom felismerése, saját cselekedeteim, próbálkozásaim (akár a szeretetre is!) semminek ítélése, halálba adása, és Jézus ennek ellenére való szeretetének a felismerése – ez is Jézus cselekedete.

  • Jézus feltámadása, és az, hogy ebből felismerem a hatalmát – ez is Jézus cselekedete.

  • Mennybemenetel és pünkösd: a Jézus Krisztussal való egységünk. Az Ő nevében kérhetünk, és Ő megcselekszi (13. v.).

  • Ez az az út, aki Ő. „Őt és feltámadása erejét” megismerni csak „hasonlóvá lévén az Ő halálához” lehet.

  • Ezt mind Jézus tette – „magukért a cselekedetekért higgyetek”.